Robert James Waller: Madison megye hídjai
Waller klasszikussá vált első regényében a váratlan és minden ízében igaz szerelem szívszorító történetéről mesél. Az érzésről, amely örökre megváltoztatja egy asszony és egy férfi életét. Az 1960-as évek Amerikájában Robert Kincaid fotográfus a National Geographic megbízásából járja Madison megyét, hogy képeket készítsen a híres fedett hidakról. Itt ismerkedik meg Francescával, aki egy helyi farmer feleségeként a világtól elzártan él. Amikor az ismeretlen férfi útbaigazítást kér tőle, hirtelen ötlettől vezérelve felajánlja, hogy elkíséri őt, s ezzel fenekestül borítja fel addigi megszokott életét. A két magányos ember visszavonhatatlanul, első pillantásra egymásba szeret.

Dragomán György: A fehér király
Hogyan dolgozza fel egy tizenegy éves kamasz, ha apját a szeme láttára hurcolják a Duna-csatorna munkatáborába? Hogyan éli meg az apa hiányát és az elhurcolás köré épített családi hazugságokat vagy titkolt történeteket? Milyen remények éltetik a mindennapok amúgy sem könnyű kamaszviharait megnehezítő élethelyzetben? Erről szól A fehér király című lendületesen megírt regény. A hol vicces, hol tragikus történetekből kirajzolódik egy abszurd, de gyerekszemmel mégiscsak szép világ, amely inkább elemeiben, mint konkrét történelmében azonos a kora nyolcvanas évek Erdélyével és Romániájával.

Aldous Huxley: Szép új világ
Aldous Huxley brit író és filozófus legismertebb műve a Szép új világ, amelyet 1931-ben írt, és egy évvel később jelentettek meg nyomtatásban. A történet egy disztópiát mutat be, ami a 26. századi Londonban játszódik. 2540-ben a Boldogságra való puszta törekvés immár kevés, ha egyszer már az Életnél is több, a holtig tartó ifjúság elidegeníthetetlen joga is mindenkinek megadatott. Ki bánja, ha közben a Szabadság és Egyenlőség hiú eszméi s megannyi más kacat – művészet, hit, az önmagáért való tudás – mind oda került, ahová való: a történelem szemétdombjára! Mert aki mást, úgymond, többet akar – Istent, költészetet, jóságot, szabadságot, olykor a magány csendjét vagy épp a bűn katarzisát –, az nem akar mást, mint a boldogtalanságot. Az efféle Vadembernek a Világellenőrök jóindulatú bölcsességgel kormányzott világállamában nincs helye.