Fiatalon, 18 évesen hagyta el Magyarországot, és egy éves bécsi tartózkodás után Párizsban telepedett le. Itt 1939-ig egy bankban keresett megélhetést, majd egy magazin számára kezdett el cikkeket írni és fotókat készíteni. A II. világháborúban rádiós kiképzést kapott, és mint híradós teljesített szolgálatot. 1940-ben német hadifogságba esett Dunkerque-nél. 1941 őszén a kelet-poroszországi hadifogolytáborban kommunista szervezkedésbe kezdett, ennek révén ötven társát sikerült megszöktetnie, míg önmagát ideiglenesen vakká téve megszökhetett egy lengyel tábori orvos segítségével, a tábori kórházból. Kiszabadulva részt vett a francia ellenállásban, időközben az illegálissá vált Francia Kommunista Párt grenoble-i vezetője lett. Ekkor kezdett el festeni is, egyes képeit 1942-ben és 1943-ban is kiállították a párizsi Őszi Szalonon, illetve a monte-carlói tavaszi tárlaton. Párizs felszabadítása után azonnal a városba utazott, és ott is telepedett le. Az illegalitásban felvett Lucien Hervé néven a Vu, a Picture Post és Match című magazinokban jelentek meg felvételei a háborús időkről. Pályája 1949-ben gyökeresen megváltozott: találkozott Le Corbusier-vel, aki az akkor épülő Marseille-i lakótömbje építkezéséről készített fotóit látva Hervét meghívta állandó fotósának. Ettől kezdve szisztematikusan végigfotózta a jeles építész összes alkotását, és hamarosan számos meghívást kapott más kortárs építészektől is munkáik megörökítésére. Életművének legnagyobb részét ezek a modern építészetről készített fotók teszik ki. Fotóinak egyedisége merész, fény-árnyék ellentétekre épülő, szigorú és geometrikus képkivágataiban rejlik, melyek azonban minden dokumentatív szemléletet nélkülöznek. Le Corbusier azt mondta róla, hogy e fotókon keresztül maga is jobban megismeri épületeit. 1991-ben a második világháború során kifejtett ellenállási tevékenységéért megkapta a Francia Becsületrendet. 2001-ben Székesfehérvárott életmű-kiállítása nyílt, ahol fiatalon elhunyt fia, Rodolphe Hervé képeit is bemutatták. Szintén ebben az évben kapta meg Párizs város Fotós Nagydíját, valamint a Magyar Fotóművészek Szövetségének Életmű-díját, a Széchenyi Művészeti Akadémia pedig tagjává választotta. Kevéssel 97. születésnapja előtt, 2007-ben, párizsi otthonában érte a halál.