Szabadiskolában tanult, majd 1949-től 1956-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskola növendéke. Mesterei Domanovszky Endre, Hincz Gyula és Koffán Károly voltak. 1956-tól 1974-ig a Szolnoki művésztelep jelentős alkotója volt. 1974-től Hódmezővásárhelyen, majd 1976-tól haláláig Zalaegerszegen élt. A linóleummetszet és a rézkarc technikájának kiváló ismerője volt. Anekdotázó hangvételű karikaturisztikus ábrázolásmód alkotja jellegzetes kifejezésmódját. Kezdetben önironikus, kissé dekadens kifejezésű műveket készített. Formanyelve mindvégig azonos, kisarkított figurativitás, különös groteszk, torz formaképzés jellemzi. A művészettörténet grafikáiról ismeri Gácsi Mihályt. Folyóiratokba dolgozott, könyveket, kiadványokat, valamint meséket illusztrált. Mindezek mellett festett, utolsó éveiben inkább már csak azzal foglalkozott. (Tájképek, csendéletek). Grafikáinak legfontosabb jellemzői: a humor és irónia, alkotásai mégis inkább drámaiak. Félelem a szépség elmúlásától, félelem a gépies világtól, ezt fejezik ki pesszimista hangulatú képei.