Már a hatvanas években iskolát teremtett a színházi fényképezésben. Képei a hazai színháztörténet közelmúltjának kiemelkedő előadásait, nagyszerű művészegyéniségek különleges pillanatait örökítette meg. Számos önálló kiállítása volt Magyarország majd minden nagyobb városában és külföldön egyaránt. Három éven át tagja volt a World Press Photo zsűrijének. Keleti Éva szerint a fotózás nem művészet, hanem egy össznépi kifejezési eszköz, amely mindent megörökít és emlékként elrak: itt jártam, ilyen volt a családom, a lakásom, ők a barátaim. Hatvan éves korában abbahagyta a fotózást. Megalapított és működtetett egy fotóügynökséget, könyveket szerkesztett, híres fotósok emlékének ápolásán dolgozott. 30 évnyi szünet után újra fotózni kezdett, modern eszközökkel. Újra felkereste régi kedves modelljeinek egy részét és újra lefotózta őket. Élet/Kép címmel nagy sikerű retrospektív kiállításon mutatta be, gyakran egymás mellé helyezve modelljeinek, köztük a kor legnevesebb színművészei közül sokaknak régi és új képeit.