1842. augusztus 24-én rakta le József nádor a Lánchíd,
Magyarország első jelentős állandó folyami hídja pesti pillérének alapkövét. A híd megépítését Széchenyi István szorgalmazta, aki 1821-ben a következőképpen fogalmazott naplójában: „… egyévi jövedelmemet fordítom rá, ha Buda és Pest közt híd épül […] Az a gondolat, hogy hazámnak fontos szolgálatot tettem, majd bőségesen kárpótol.” Ezután több hídterv is készült, de a hatóságok attól tartottak, hogy a hídpillérek növelik az áradások és jégzajlások veszélyét. Hosszas vita után az országgyűlés az 1836. évi XXVI. törvénycikkben intézkedett az első állandó magyarországi Duna-híd építéséről. Az építkezés vezetésével Adam Clarkot bízták meg. William Tierney Clark angol mérnök 1839-ben három tervet mutatott be, ezek közül a Nákó-ház vonalában álló, 380 méter hosszú változatot fogadták el. Elsőnek a pesti hídfő alapgödre készült el, ahol 1842. augusztus 24-én megtartották a Lánchíd alapkőletételi ünnepségét, több száz meghívott, többek közt a nádor részvételével.




