Afféle ördögfióka volt a két testvére mellett. Azt mondták rá, hogy ő a bányászsor neveletlen hercegnője. De olyan hercegnő volt, aki csillék között, igazi szénporban játszott, koromfekete lett, és olyan erő, temperamentum dolgozott benne, hogy a fiúkkal bokszolt és játszott folyamatosan. Az édesapja főaknász, az édesanyja háztartásbeli volt. Színésznő szeretett volna lenni, és a negyvenes évek elején beiratkozott az Országos Színészegyesület iskolájába. 1946-ban meg is kapta oklevelét, de Győrbe akarták szerződtetni. Záray Márta azonban nem írta alá a szerződést. Négy évvel később döntötte el, hogy otthagyja Tatabányát és inkább énekesnő lesz. Budapestre költözött és a tiszta éneklés, jó szövegmondás, kitűnő mozgás miatt az „A” kategóriás énekesnők közé sorolták és rögtön munkát kapott az EMKE-ben. Este tíztől hajnali négyig énekelt egyetlen fellépőruhájában, naponta 35 forintért. Hamar népszerű dizőz lett. 1950-ben ismerkedett meg az EMKE-ben Vámosi János énekessel, három év múlva pedig összeházasodtak. Kevesen tudják, de a sikeres duó sokáig külön-külön lépett csak fel. Ugyanazon a színpadon, csak egymás után, a másikat váltva. A legenda szerint Szepesi György a népszerű sportriporter kellett hozzá, hogy mindez megváltozzon. A rádiós Ausztráliából hozott egy felvételt, amelyet szeretettel ajánlott a házaspár figyelmébe, és ők köszönték szépen, már együtt adták elő az „Úgy koppan az eső” című számot. Onnantól kezdve már valóban egymás mellett állva, egymást kiegészítve léptek fel. A Megáll az idő című nagylemez 1966-ban jelent meg, óriási siker volt, szinte minden számot énekeltek, dúdoltak az emberek. Ezután 11 évet kellett várni a következő közös lemezükre. De onnantól kezdve újabb és újabb albumok születtek, pedig a rádióban nem is játszották a számaikat. Előfordult, hogy az 1957-bes dalukat 37 esztendeig nem volt hajlandó sugározni a rádió, pedig mindenki kíváncsi volt rájuk. Férje halála után zárkózott lett és 4 évvel később 2001-ben halt meg hosszas mozgásszervi betegség után.