francia-magyar történész, kritikus, író, szociáldemokrata publicista.
Elemi iskolát részben Zágrábban, részben Nagykanizsán végezte. Felsőfokú tanulmányait Budapesten, az Eötvös-kollégiumban szerette volna folytatni, azonban a numerus clausus miatt nem vették fel. Végül a Pécsi Egyetem bölcsészkarára iratkozott be, magyar-francia-német szakra. 1929-től Budapesten, a Kir. m. Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult. Bekapcsolódott a baloldali Bartha Miklós Társaság tevékenységébe. Itt ismerkedett meg József Attilával, akivel szoros barátságot kötött. A Mester utcai gimnáziumi tanítás, mellett marxista szemináriumokat tartott, pártutasításra kivette a részét az „irodalom frontján” folytatott harcból: Györkös Ferenc, és Gyulai Ferenc álneveken cikkeket írt a Szabadon című kéthavi lapba, és a Valóságba, melyet József Attilával együtt jelentettek meg 1932 júniusában. A kommunista mozgalommal a szektás vezetés miatt hamarosan szakított. A marxizmus humanistább, liberálisabb változatához, a szociáldemokráciához viszont  egész életében hűséges maradt. József Attilával megalapította a Szép Szó című folyóiratot, amelynek 1935-38-ban szerkesztője volt, emellett számos folyóiratba írt, részt vett a népi-urbánus vitában s közvetíteni próbált a baloldal két szembenálló tábora közt. 1938-ban egy cikke miatt osztály elleni izgatás vádjával pert indítottak ellene, a letartóztatás elől Párizsba menekült s élete végéig ott élt. Hét évig a Népszava párizsi tudósítója volt, a második világháború idején részt vett a francia ellenállásban, miközben itthon majd egész családját kiirtották. A háború után nem tért haza, de 1947 és 1949 között Károlyi Mihály nagykövet bizalmasaként a párizsi magyar sajtóirodát vezette. 1955-ben francia állampolgár lett, s 1974-ig az AFP francia hírügynökségnél dolgozott a keleti tömb ügyeinek kommentátoraként. Az 1956-os forradalomról írt könyve, Jean-Paul Sartre előszavával, 1956 végén jelent meg Párizsban. 1972 és 1982 között a párizsi Politikai Tanulmányok Főiskoláján a Szovjetunióval és Kelet-Európával kapcsolatos szemináriumok igazgatója. 1973-ban műveiért megkapta a bölcsészdoktori címet. Gondolkodásában közel áll Albert Camus-höz, kritikai párbeszédet folytatott André Malraux-val és Jean-Paul Sartre-ral. Tagja, egy időben elnöke volt az Emberi Jogok Magyar Ligájának. 1989 júniusában, Nagy Imre és társai újratemetésére jött először haza Magyarországra. Könyvei számos nyelven megjelentek, franciául németül, angolul, olaszul, magyarul, lengyelül.  2008. június 2-án szívroham következtében hunyt el a párizsi Hotel Dieu kórház Szent Károly tüdőosztályán. Június 13-án állami szertartáson helyezték örök nyugalomra Budapesten.