főiskolai tanár, rádiós műsorvezető; az első Kazinczy- díjjal kitüntetett színész, 1905. szeptember 5-én született Budapesten. Apja Fekete Mór pesti születésű hangszerkereskedő, anyja Kun Ilona varrónő volt. Édesanyját fiatalon elvesztette. Imádott rajzolni és festeni. 14 évesen megnyert egy pályázatot, melyet fiatal rajzművészek számára írtak ki. Középiskolai tanulmányai után az Iparművészeti Főiskola hallgatója lett, esténként pedig egy neves festőművész iskolájában fejlesztette tovább rajztudását. Azonban érdeklődése nemsokára a színház felé fordult: beiratkozott Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába, ahol 1923-ban végzett. 1924-től 1926-ig a Kaposvári Csiky Gergely Színház tagja volt. 1926 és 1929 között Berlinben dolgozott, az UFA Filmgyár színészeként. Még Rózsahegyi Kálmán ajánlotta a Csárdáskirálynő Boni gróf szerepére. A három év alatt hét némafilmet forgattak le vele, többek között az ifj. Johann Strauss életét feldolgozó film főszerepét is. 1930 és 1935 között a Magyar Színházban és a Vígszínházban játszott. 1930. január 4-én kötött házasságot Erdélyi Mici színésznővel. Házasságuk ideje alatt több filmben is együtt szerepeltek, például az Az okos mamában, a Duna parti randevúban, illetve az 1937-es Szerelemből nősültemben. Ez a forgatás nemigen tett jót kapcsolatuknak, mert mire elérkezett a film premierje, addigra már el is váltak. 1932-ben forgatták a Hunnia Filmgyárban a Csókolj meg édes című filmet, amelyben főszerepet kapott. Ez volt az első hangosfilmje. A második hangosfilmje az 1934-ben bemutatott Márciusi mese című film. 1939 és 1945 között zsidó származása miatt ritkán játszhatott. A Zeneakadémián lépett fel búcsúzóul egy irodalmi versösszeállítással, majd egy ismerőse segítségével elutazott Hollandiába. Miután visszatért Magyarországra színészként és rendezőként került a Nemzeti Színházhoz 1945-ben, ezzel egy időben tagja volt a Népvarietének is. A Pesti Színházban és a Vidám Színpadon játszott 1950–51-ben, majd a Madách Színházban és a Magyar Néphadsereg Színházában játszott 1951 és 1953 között. A Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára volt 1950-től 1956-ig. Az ötvenes évektől több rádiós műsora volt. 1957-ben Karel Čapek: „A rabló” rádióműsorban ő volt a Professzor. A Szabó család rádiós sorozatban is fontos szerepet kapott. Széles körű ismeretséget biztosított számára az 1953-tól, havonta sugárzott rádiójáték sorozat, a „Csilicsala csodái”, melyben a címszereplő varázslót alakította. Utolsó színházi fellépése a Thália Színházban Zsolt Béla: Erzsébetváros című darabjában volt, 1973-ban. A filmezést azonban még folytatta. 1983. március 12-én hunyt el Budapesten. Sírja Budapesten a Farkasréti temetőben található.