Lenkey János 1848–49-es honvéd tábornok. A tiszti iskola utászkarának elvégzése után 1822-ben lépett a császári hadseregbe. 1848 tavaszán százados a 6. huszárezred 2. századánál, melyet később csak Württemberg-huszároknak neveztek és akik 1849-től világoskék ruhát viseltek, rajta 5 sor sárga zsinórral és piros csákót. Egységével, az ezredesi osztályú 2. századdal, aminek a parancsnoka volt, Galíciában állomásozott. A Sztaniszlóban történt lengyel forradalmi megmozdulás brutális leverése kapcsán összeütközésbe került parancsnokával, gróf Alfred von Paar ezredessel. Az összekülönbözés odáig vezetett, hogy százada 1848. május 30-án Lenkey János,  Fiáth Pompejus főhadnagy és Harsányi Bálint őrmester vezetésével kalandos körülmények között Magyarországra szökött. Mészáros Lázár hadügyminiszternek súlyos problémát jelentett Lenkey századának szökése, hiszen az osztrák hadügyminisztérium követelte Lenkey megbüntetését. Fennállt a veszély, hogy Latour bécsi hadügyminiszter az ügyre hivatkozva megtagadja a magyar sorozású ezredek már megígért hazaszállítását, ezért a magyar hadügyminisztérium nyilatkozatban ítélte el Lenkey századának szökését és elrendelte az ügy kivizsgálását. A megoldás végül az lett, hogy a századot „büntetésül” beosztották a szerb felkelők ellen felállított seregbe. A század becsülettel végigharcolta a délvidéki háborút, jutalmul Lenkey Jánost októberben ezredessé léptették elő és kinevezték az alakuló első honvéd huszárezred, a 13. Hunyadi huszárezred parancsnokának. Az ő ezredébe osztották be ideiglenesen Rózsa Sándornak a hazáért harcolni kész betyárjait, mintegy százötven főt. 1849. március 15-én tábornokká léptették elő és a komáromi várőrség parancsnokává nevezték ki. Be tudott jutni az ostromzár alatt álló várba és Guyon Richárd tábornok megérkezéséig, 1849. április 20-áig ő volt a vár parancsnoka is. Május végén a Tisza körül alakuló lovashadosztály parancsnokságával bízták meg, de beosztását a betegsége miatt már nem vette át. A harcokban a továbbiakban nem vett részt. A világosi fegyverletétel után cári, majd osztrák fogságba került. Ő is az aradi vértanúk perének egyik vádlottja volt, de pszichés betegsége egyre inkább elhatalmasodott rajta ezért az eljárást megszüntették ellene. Elborult elmével az aradi vár börtönében halt meg. Sírja ma szülővárosában Egerben van.