gróf csíkszentkirályi és krasznahorkai Andrássy Katinka „a vörös grófnő”, Károlyi Mihály, a magyar népköztársaság első miniszterelnöke majd köztársasági elnök felesége, Andrássy Gyulának, a dualizmus első miniszterelnökének az unokája.
Magyarország egyik legbefolyásosabb arisztokrata családjában nevelkedett: édesanyja vázsonykői és zicsi Zichy Eleonóra grófnő, édesapja Andrássy Tivadar gróf a dualista Magyarország első miniszterelnökének, majd az Osztrák–Magyar Monarchia közös külügyminiszterének Andrássy Gyula grófnak fia volt. Édesapja korai halála után nagybátyjuk, ifj. Andrássy Gyula, bel- és külügyminiszter nevelte fel őket, miután 1909-ben feleségül vette özvegy édesanyjukat. Előkelő neveltetésben részesült: angol, francia és német nevelőnők gondoskodtak arról, hogy a lehető legjobban elsajátíthassa a társadalmi rangjának megfelelő etikettet és a társasági élethez szükséges idegen nyelveket. Ateista, ugyanakkor rendkívül tekintélytisztelő családi környezetben nőtt fel, ahol sokszor kegyetlen, nem ritkán fizikai fenyítéssel tarkított nevelési módszerek mellett, percre beosztott napirend volt a megszokott. Tizenhat éves kamaszlányként, szüleivel állandó harcban állt, ennek ellenére egyedül nem léphetett ki szülei jóváhagyása nélkül a Margit rakparti Andrássy-palotából. 1914. november 7-én hozzáment Károlyi Mihály grófhoz, akit rendkívüli módon tisztelt, ezért teljes mértékben elfogadta annak politikai nézeteit is. Ettől fogva megvetette az úri Magyarországot, és rajongott a munkásosztályért, amelyben az igazi szocializmus megteremtésének lehetőségét látta. Három gyermeke született: Éva, Ádám és Judit. 1919. március 23-án követte férjét Ausztriába. Az emigrációban töltött évek alatt férjével bejárta a teljes nyugati világot. 1924-ben rész vett egy amerikai előadókörúton, majd Párizsba ment, ahol megismerkedett Georges Braque-kal, Romain Rolland-nal, André Gide-del, majd folytatva útját; Londonba érkezett, ahol Bertrand Russell-lel és Sidney Webb-bel kötött barátságot. Személyes ismeretségbe került Arthur Koestlerrel, George Orwell-lel és Jan Masarykkal is. Rendszeresen írtak cikkeket a kor igen befolyásos divatdiktátora, Lucien Vogel által elindított párizsi Vu magazin számára, amely ekkor a sztálini Szovjetunió szócsöve volt. A magazin szervezésében a harmincas évek elején két hónapos körutazást tettek a Szovjetunióban. Katinka 1933-ban rövid időre Németországban is megfordult, hogy teljesítse Willi Münzenbergtől, az akkor még Sztálinhoz hű propagandaügynöktől kapott feladatot: ő csempészte ki Berlinből azokat a dokumentumokat, amelyek lehetővé tették az SA rémtetteinek leleplezésére szolgáló ún. Barna Könyv párizsi kiadását. Cambridge-ben és Londonban pedig, pénzt gyűjtött annak az ellentárgyalásnak a megrendezéséhez, amelynek célja a Reichstag felgyújtásával vádolt három bolgár Komintern-vezető ártatlanságának bizonyítása volt. 1935-től Svájcban éltek. A második világháborút, már Londonban vészelték át, 1946-ban rövid időre hazatértek, majd Károlyi franciaországi követi megbízatása idején Párizsban éltek. 1949-ben a dél-franciaországi Vence-ban telepedtek le. Károlyi 1955. március 20-án meghalt, férje halála után repülőleckéket vett, majd egy szicíliai kirándulást követően hosszú körutazáson vett részt Afrikában. 1963-ban hazatért. Vence-ban művészeti alkotótábort alapított férje emlékére. 1985. június 12-én halt meg, a franciaországi Antibes-ben. Kívánsága szerint hamvai magyar földben nyugszanak.