A gépzongora az egyik első hangrögzítő eszköz volt a technikatörténetben. A gépzongorás hangfelvételeknél sűrített levegővel működő úton, lyukkártyák segítségével egy papírtekercsre rögzítették a zongorahang magasságát, időtartamát és erősségét. Lejátszáskor egy fújtató szabályozza a mechanikát. A gépzongora vákuummal működik, a fújtatók tulajdonképpen szélládák, ahol a vákuum keletkezik. Pedállal vagy motorral állították elő a szükséges energiát. A gépzongora különböző eltérő megoldásokkal alkalmas volt hangrögzítésre. Például Liszt Ferenc barátaival és tanítványaival is készítettek már gépzongorás felvételeket. Hasonló módon, a papírtekercsek megfejtése révén sikerült Bartók Béla zongoraműveit a szerző előadásában is megismerni. Egyes zongoristák játékát egyedül ez az eszköz őrizte meg.