egy vulkán hófödte csúcsának ütközött az Andokban egy kisrepülő. A fedélzetén utazott az uruguayi rögbicsapat, családtagok és barátok. A gép a földet éréskor kettétört, az utasok egynegyede meghalt, mások a hidegben és a sérüléseik miatt vesztették életüket. A maradék étel hamar elfogyott, így egy sorsfordító döntést követően úgy határoztak, halott társaikat eszik meg. Azért sem volt könnyű ezt a döntést meghozni, mert a legtöbb halott vagy az osztálytársuk vagy családtagjuk, barátjuk volt. Mégis, ez volt az egyetlen lehetőségük a túlélésre. Az utasok nem voltak felkészülve a hideg időjárásra, a hóra, vagy éppen a hó okozta fényviszonyokra. Semmilyen orvosi segítség nem akadt, csupán a túlélők közötti két elsőéves orvostanhallgatóra bízhatták magukat. Ők a gép megmaradt részeit használták orvosi eszközként, és improvizáltak. Három ország hatósága kereste a túlélőket, mivel azonban a repülőgép fehér színű volt, semmit sem lehetett látni a magasból. A nyolcadik napon feladták a kutatást. Végül két társuk indul el, hogy segítséget szerezzen. December 22-én a roncsoknál maradt túlélők a rádióban meghallották, hogy sikeres volt Parradóék útja. Másnap megérkezett hozzájuk a két helikopter, így végül mind a 16 túlélőt kimenekítették az Andok fogságából. A történetet Paul Read: Életben maradtak című könyvében olvashatják, mely megtalálható az oroszlányi Kölcsey Ferenc Művelődési Központ és Könyvtár gyűjteményében.