legjelentősebb alakjának ítélte az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Királyi Akadémia.
Algériai francia család gyermeke volt. Édesapja elesett az első világháborúban, őt és testvérét spanyol származású édesanyjuk nevelte fel. Első kötete 1937-ben jelent meg Fonákja és színe címmel. Írói hírnevét a német megszállás alatt megjelent két mű szerezte meg, filozófiai esszéje Sziszüphosz mítosza és 1942-ben a Közöny című regénye. Ekkor már Párizsban élt, részt vett az ellenállásban is. Sartre-val eleinte jó barátságban voltak, antifasizmusukon túl az egzisztencialista filozófia alapjainak elfogadása kötötte őket össze. 1952-ben világnézeti okok miatt, többek között a magyar forradalom és szabadságharc megítélése miatt is szakítottak. Nyilvánosan dicsérte és támogatta Borisz Paszternak szovjetellenes orosz szerzőt. 1960. január 4-én autóbaleset áldozata lett.
Művei megtalálhatók az oroszlányi Kölcsey Ferenc Művelődési Központ és Könyvtár gyűjteményében.