képzőművész, fametsző és ukijo-e festő volt Edo-korban. A hagyomány szerint a Hóreki korszak tizedik évének kilencedik hó huszonharmadik napján, vagyis 1760. október 30-án született kézműves családban Kacusika kerületében. Ő alapozta meg a tájképet ábrázoló fametszetek világhírét. Munkássága rendkívül terjedelmes, feltehetően több mint harmincezer műve volt, továbbá közel négyszáz könyvet illusztrált. 14 éves korában gyakornok lett egy fafaragónál egészen 18 éves koráig. Ekkor felvételt nyert Kacukava Sunsó műtermébe. Sunsó ukijo-e stílusú festő és grafikus, illetve a Kacukava iskola vezetője volt. Az ukijo-e a késői japán zsánerfestészet aprólékosan faragott, fadúcokkal nyomott alkotásai, aminek Hokuszai később mesterévé vált. Sunsó 1793-as halálát követően Hokuszai más művészeti ágak iránt is elkezdett érdeklődni, beleértve az európai irányzatokat is. Elsajátította a francia és holland stílusú rézkarckészítést. 1800-ban Hokuszai tovább fejlesztette az ukijo-e festészetet és felvette a Kacusika Hokuszai nevet, ami a legelterjedtebb és a leghíresebb. Nevének első része Edo város egyik részére utal, a Hokuszai jelentése pedig "északi műterem". Ebben az évben jelent meg két tájképgyűjteménye, az Edo nyolc látképe és a Keleti főváros nevezetességei. Ettől az időszaktól kezdve elkezdett tanítványokat keresni, élete során több mint ötven diákja volt. A következő évtizedben egyre híresebbé vált, amit egyrészt a műveinek, másrészt a megfelelő önreklámozásnak köszönhetett. Az 1804-es tokiói fesztiválon portrét készített egy buddhista papról. 1811-ben, ötvenegy évesen megváltoztatta nevét Taitora. Ebben az időszakban alkotta meg a Hokuszai Mangát és különböző művészeti kézikönyveket adott ki. Az első 1814-ben publikált Hokuszai manga hatással volt a japán képregények ma ismert formájára, melyet ugyanezen a néven ismerünk. Az összesen 12 részből álló mangasorozat szereplői rajz állatok, vallási figurák, és a hétköznapi emberek. A történeteknek gyakran van humoros felhangja és nagyon népszerűek voltak abban az időben. 1817. október 5-én a Hongan-dzsi Nagoja Becuin templomban megfestette a Nagy Daruma című munkáját, amely közel tizennyolcszor tizenegy méter. Bár az eredeti 1945-ben megsemmisült, promóciós szórólapokon fennmaradt, melyeket Nagojai Múzeum őriz. Az 1820-as években érte el karrierjének csúcsát. Leghíresebb munkája a Fudzsi harminchat látképe is ebben az időszakban készült el, mely tartalmazza legismertebb képét, A nagy hullám Kanagavánált. Hokuszainak élete során legalább harminc neve volt. Bár a japán művészek között megszokott volt a többszöri névváltoztatás, Hokuszai neveinek száma messze meghaladja a többi művészét. 1849. május 10-én halt meg és Szeikjó-dzsiben, Tokióban temették el.