London, és gyakorlatilag megbénult a város. Mindez azért történhetett meg, mert a szokatlanul hideg idő párosult a szélcsendes időjárással, ami ahhoz vezetett, hogy a város fölött sűrű szmogréteg állt össze. Ezeknek a szennyező anyagoknak a nagy része a magas kéntartalmú szén elégetéséből származott, amit az otthonok fűtésére és a gyárak energiaellátására használtak akkoriban. A levegő minőségét tovább rontotta a járművek kipufogógáza, és a La Manche felől is nagy mennyiségű szennyezett levegő érkezett. A levegő színe sárgásfeketére változott a nagy mennyiségű kátrányos koromrészecske miatt, amelyet a londoniak „borsólevesnek” neveztek el. A ködöt végül december 10-én fújta el a feltámadó szél. A következmények azonban súlyosak voltak; sokan meghaltak tüdőgyulladás, tuberkolózis és szívelégtelenség miatt. Későbbi kutatások összesen tizenkétezerre teszik a halálos áldozatok számát. Hosszútávú hatásai is voltak a tragédiának, a kormányzat törvényt hozott a légszennyezés csökkentésére, 1956-ban megalkották a Tiszta Levegő törvényt, amely korlátozta a füst kibocsátását és ösztönözte az elektromos fűtés bevezetését.