William Makepeace Thackeray: Hiúság vására
A regény 1847. január és 1848. július között jelent meg először, havi folytatásokban. Szülőhazájában, de még inkább külföldön az olvasók tudatában a Hiúság vására forr a legszorosabban Thackeray nevével össze. Első magyar fordítása már 1853-ban megjelent, azóta is állandó kedvence a magyar olvasók számos nemzedékének.
A Pinkerton kisasszonyok lánynevelő intézetének falai közül két fiatal lány lép ki egy időben az életbe: a szép Amelia Sedley, egy londoni gazdag bankár leánya és a korán árvaságra jutott, vagyontalan Becky Sharp. Amelia meghívja Beckyt magukhoz vendégségbe, hogy töltsön velük néhány hetet a családi birtokon. Becky az anyagi és társadalmi felemelkedés reményében igent mond, s hamar meg is kedvelteti magát környezetével, a báró ifjabb fia, Rawdon pedig elveszi feleségül. A háború azonban közbeszól, Amelia és Becky is férj nélkül marad, de míg Amelia sorsa idővel jobbra fordul és újra megkérik, addig Becky végleg magára marad és kalandor életet kezd.

Alekszandr Szolzsenyicin: Ivan Gyenyiszovics egy napja
A történet főhőse, Ivan Gyenyiszovics egy napjának részletes történetét követhetjük végig, aki valahol a távoli sztyeppén az utolsó sztálini évtized elején egy fogolytáborban él. Egyetlen teljességgel szokványos napjáé, amikor semmi különös nem történik: mínusz harminc fok van, mint mindig; híg halleves a reggeli, mint szokásos; a rabokat létszámba veszik és motozzák reggel és este, munkába menet és jövet, mint rendesen; dúl az ügyesek és élhetetlenek egyenlőtlen küzdelme a kályha és a kásás kondér körül, ahogy megannyi napon, héten, hónapon, éven át. A büntetések és a még mindig megszokhatatlan megaláztatások sem súlyosabbak, mint máskor. Ebben a szigorúan időszerkezetű elbeszélésben a túlélésre összpontosító hős és fogolytársai számára szinte megszűnik az idő fogalma. A kisregénynek dokumentumjelentősége is van, hiteles híradás az ötvenes évek szibériai lágereiről.

Jack London: Ádám előtt
Az író regénye az emberiség távoli múltjába kalauzolja az olvasót. Főhőse egy különös oknál fogva képes arra, hogy álmaiban átélje egy messzi-messzi ősének életét. London igen olvasmányosan elmélkedik a beszéd kialakulásáról, a társadalom előtti viszonyokról, a technikai újítások elterjedéséről, és a különböző emberfajok egymás mellett éléséről, s próbálja az embert az állattól elválasztó határvonalat megtalálni. Európában már divatos olvasmány volt, amikor Amerikában még tiltották az iskolákban. Talán már ekkor érlelődött benne a terv, hogy ha megírta a mérhetetlen múltat, megírja a csak képzelettel megközelíthető jövőt is. De csak több év és több tapasztalat múltán került sor a jövendő küzdelmeit ábrázoló „Vaspata" című félelmetes utópiára, a végső harcra elnyomók és elnyomottak között.