háromszoros Kossuth-díjas zeneszerző, népzenekutató, akadémikus Kodály Zoltán, aki azt vallotta: "Legyen a zene mindenkié! Elmondása szerint első zenei élménye az volt, amikor háromévesen meghallotta Mozart F-dúr hegedűszonátáját. Nagyszombaton gimnáziumi tanulmányai mellett hegedülni, gordonkázni és zongorázni tanult. Eötvös-kollégistaként egy időben tanult a budapesti bölcsészkar magyar–német és a Zeneakadémia zeneszerzés szakán. 1905-ben kezdte el a népdalgyűjtést, barátságot kötött Bartók Bélával, közös kiadványuk Magyar népdalok címmel jelent meg. Első zenekari darabját, a Nyári estét 1906-ban mutatták be, szintén ebben az évben kötött házasságot Sándor Emmával, aki 19 évvel idősebb volt Kodálynál. Az 1918-as őszirózsás forradalom idején a Zeneakadémia aligazgatójává nevezték ki, a Kommün alatt részt vett a zenei direktórium munkájában, ezért később fegyelmi eljárás indult ellene, évekig nem taníthatott, hallgatásra kényszerült. Elszigeteltségéből 1923-ban alig három hónap alatt, Budapest egyesítésének 50. évfordulójára írott Psalmus Hungaricus nemzetközi sikere emelte ki. Három évvel később világsikert aratott Háry János című daljátéka is, az 1932-ben bemutatott, népdalokra épülő Székelyfonót a milánói Scalában is színre vitték. Műveit Arturo Toscanini is vezényelte, akivel baráti kapcsolatot ápolt, Kodály volt lányának esküvői tanúja. Kodály ének- és olvasógyakorlatokkal segítette a magyar kórusmozgalmat. A második világháború alatt mentette az üldözötteket, végül neki is bujkálnia kellett. 1946 és 1949 között a Magyar Tudományos Akadémia elnöke volt, Első feleségének halála után, 1959-ben másodszor is megnősült, Péczely Saroltát vette feleségül, aki 19 éves volt ekkor, míg Kodály Zoltán 77 éves volt. 1948-ban a Kossuth-díjat, 1952-ben és 1957-ben Kossuth-nagydíjat kapott. Jelentős volt munkássága a néprajz, zenetörténet, zeneesztétika, zenekritika, irodalomtörténet, a nyelvészet és a nyelvművelés területén is. Szívügye volt a tiszta kiejtés, nemcsak zenei, hanem nyelvművelő versenyeken is elnökölt. Meggyőződése volt, hogy csak az emberi hang, a közös ének lehet a széles körű zenekultúra alapja. A Kodály-módszer ma már világszerte ismert és követett példa a zenepedagógiában, 2016-ban az UNESCO felvette a szellemi kulturális örökség listájára. Kodály Zoltán 1967. március 6-án halt meg Budapesten.