A közhiedelemmel ellentétben a játékkártyák ma már nem egzisztencia romboló bűnök hordozói, a régóta használt ördög bibliája kifejezés is egyre inkább kultúrtörténeti érdekességként kerül felemlegetésre. Mert valamikor elégették az apró lapocskákat, egyházi- és világi tiltások sora jelezte a kártyázókkal szembeni társadalmi ellenszenvet. A XX. századra megszelídültek az indulatok és a kártyák iparművészeti- vagy kisgrafikai műfajként jelennek meg a múzeumi életben. A köztudatban még napjainkban is él a tévhit, mely a magyar kártya svájci eredetét állítja. Svájcban viszont a Tell kártyát soha nem ismerték, nem is gyártották. A Tell- vagy magyar kártya magyar találmány. És még egy apró érdekesség a magyar kártya képeivel kapcsolatban: aki a Tell Vilmos legendás alma-jelentét keresi a lapokon, nem fogja megtalálni. Ez az epizód az 1850 előtt készült kártyák piros VI jelzésű lapján szerepelt. A játékszokások azonban 36-ról 32-re csökkentették a csomag lapjainak számát és a VI kártyák megszüntetésével az alma-jelenet is eltűnt.