az alföldi iskola kiemelkedő jelentőségű mestere. Zsellérszülők gyermekeként látta meg a napvilágot. Hódmezővásárhely ösztöndíja segítségével végezte el 1886-89 közt Budapesten a Mintarajziskolát. Mesterei voltak Székely Bertalan, Lotz Károly és Greguss János. 1894–96-ban a város segítségével Párizsba, Julian Akadémiára is kijutott tanulni. A párizsi impresszionista festészet közvetlenül nem érintette meg, mesterének és példaképének Munkácsy Mihályt tekintette. 1896–97-ben Németországban és Olaszországban járt, hazatérve Hódmezővásárhelyen telepedett le. Az 1900-as évek elején az akkori jelen nyomorúságát, az egyszerű és bús magyar életet festette meg zsánerképein, s a történelmi festészet foglalkoztatta. Barátaival, Endre Bélával, Rudnay Gyulával, Pásztor Jánossal megalapította a hódmezővásárhelyi majolika- és agyagipartelepet. Kiss Lajos néprajztudóssal gyűjtötték a vásárhelyi népművészeti emlékeket, ezzel mintegy lerakva az 1904–1905-ben megalakuló hódmezővásárhelyi múzeum alapjait. A város vezetésével nem volt felhőtlen a kapcsolata, műtermét többször elvették, s csak nehezen adtak helyette másikat. Önéletrajzát a Bús magyar ló című festményébe sűríti bele 1908-ban, a magányos ló a pusztai tájban a művészi, az emberi magányosságot és elhagyatottságot szimbolizálja. Az 1910-es évek felé kiköltözött Mártélyra, az ottani természeti környezet felszabadította kedélyvilágát, ekkor festette legszebb alföldi tájképeit. 1919-ben Budapestre költözött, alkalmanként Szentendrén is festett. Színei kivilágosodtak, festményei derűsek, líraiak lettek, egyre többet foglalkoztatta a plein air festészet. Bekapcsolódott a pesti művészeti társaságok életébe, sikeres volt, díjakat nyert hazai és külföldi kiállításokon egyaránt. 1934-ben a vásárhelyi értelmiségiek egy része az ő tiszteletére megalakította a Tornyai János Társaságot, hazahívták a festőt, gyűjteményes kiállítást rendeztek műveiből. A város vezetése 120 pengő évjáradékot szavazott meg részére, hálából Tornyai valamennyi tulajdonában levő grafikáját és festményét a városra hagyta. Hagyatékát az 1951 óta a róla elnevezett Tornyai János Múzeum őrzi, s mutatja be kiállításokon a nagyközönségnek. Az 1984-ben előkerült 718 darabból álló Tornyai festményleletet is a Tornyai Múzeum őrzi.