képzőművészet egyik nagy alakja 1894. április 13-án született. Korán kezdett rajzolni. Először apja asztalosműhelyében inaskodott, leszerelése után az Iparrajziskola esti tanfolyamát látogatta. 1923-ban Bécsbe utazott, ahol több kiállításon szerepeltek művei. 1925-ben mutatta be Menekülők c. festményét. Ekkor bontakozott ki érett korszaka, születtek meg az otthon- és utca-képek darabjai és a Dózsa-fametszetsorozat. Nyergesújfalun a Haris köz 2. alatti szabadiskolában Kernstok Károly tanította. A világháborúból lebénult bal karral visszatérő és a fővárosba költöző Derkovits több iskolát is megjárt, de sehol nem maradt huzamosabb ideig. Hetekre elmaradt, betegeskedett, vagy megsértődött Rippl-Rónaira, mert az belerajzolt a munkájába. A nyomor és a betegség korán véget vetett művészetének. Utolsó festészeti korszakát a Végzés, az Alvó, a Kivégzés, a Vasút mentén, az Anya c. művei képviselik. Művészete az expresszionizmus nagy áramlatába kapcsolódott, de élete utolsó éveiben teljesen egyéni formanyelvet teremtett magának, a szigorú képszerkesztés, a lírai színvilág és az ihletett emberábrázolás remek ötvözetét. Legtöbb művét a Magyar Nemzeti Galéria őrzi, de vannak művei magántulajdonban is.