A Schindler família a kisváros legmódosabbjai közé tartozott. Édesapja, Hans Schindler egy mezőgazdasági gépgyárnak volt a tulajdonosa, és a fiából gyárost, kereskedőt vagy hivatalnokot szeretett volna nevelni. Oskar azonban nyilvánvalóvá tette, hogy az unalmas polgári életet nem neki találták ki. A gimnáziumból okirat-hamisítás miatt kicsapták, később hatszor ítélték pénzbírságra és néhány hónapos szabadságvesztésre garázdálkodás, verekedés vagy csalás miatt. Volt motorversenyző és oktató egy autósiskolában, majd a brünni gépgyárba szegődött üzletkötőnek. 1927-ben ismerkedett meg leendő feleségével, Emília Pelzlovával és 1928-ban kötött vele házasságot. Emília hamar ráébredt, mennyire megbízhatatlan a férje, de házastársi kötelességének tartotta kiállni mellette. Házasságuk gyermektelen maradt, Oskarnak csak a szeretőjétől, Aurelia Schlegerovától született egy lánya, Edith. Schindler 1935-ben lépett be a Szudétanémet Pártba és kezdett el dolgozni a birodalmi hadsereg titkosszolgálatának, az Abwehrnek. Lengyelországba 1939. október 6-án a könnyű meggazdagodás reményében érkezett. Lengyelország német megszállását követően Schindler Krakkóba költözött, és a nácik a gazdasági szférát érintő „árjásítási” programját kihasználva megvásárolt egy korábban zsidó tulajdonban álló zománcárut gyártó üzemet, és Emalia néven megalapította a gyárát. 1943. márciusban, a gettó felszámolásakor megengedte a zsidó munkásainak, hogy éjszakára a gyár viszonylagos biztonságában maradjanak. Működésének csúcspontján, 1944-ben az Emalia 1700 munkást foglalkoztatott; közülük legalább 1000-en zsidó kényszermunkások voltak, akiket végül a plaszowi koncentrációs táborba internáltak. Az Emaliában foglalkoztatott rabok ugyanúgy ki voltak téve a plaszowi tábor brutalitásnak, mint a többiek, azonban Schindler kenőpénzzel és személyes diplomáciával újra meg újra közbenjárt az érdekükben. Hogy alátámaszthassa állítását, miszerint a dolgozók fontosak a német háborús célok szempontjából, hadianyaggyártó részleggel bővítette az Emaliát. A saját alkalmazottaiként bejelentett mintegy 1000 zsidó kényszermunkáson kívül a közeli gyárakban dolgozó további 450 zsidónak is megengedte, hogy az Emaliában lakjon. 1944 októberében Schindler engedélyt kapott rá, hogy áthelyezze a gyárát a morvaországi Brünnlitzbe. Egyik asszisztense több névsort is összeállított arról a mintegy 1200 zsidó fogolyról, akiknek a munkájára az új gyárban szükség volt „Schindler listája” névvel vonult be a köztudatba. 1949-ben Schindler és felesége Argentínába emigrált. 1962-ben az izraeli Yad Vashem holokauszt-emlékmúzeum a „Világ Igaza” elismerést adományozta neki. Sindler Németországban halt meg 1974 októberében. Története akkor kapott nagyobb figyelmet, amikor Steven Spielberg 1993-ban elkészítette Schindler listája című nagy sikerű filmjét. Oskar Schindler tevékenysége összességében mintegy 800 zsidó férfi és 300-400 zsidó nő túlélését segítette elő a holokauszt idején.