A lóversenyek beindítása és a lótenyésztés fellendítése Gróf Széchenyi István nevéhez köthető. A lóversenyek rendezésében angol példát követett. A verseny maga egy 4 napos eseménysor volt, ahol az első napon az „elegyes futáson” osztrák és magyar nevelésű lovak indulhattak, a második napon rendezték a Nagydíjakat, amin a nem telivérek versenyeztek, harmadik napon a telivérek versenyét, a negyediken a kisbirtokos gazdák lovainak futamát rendezték. Az esemény hatalmas közérdeklődés mellett zajlott, mintegy 25 ezer néző fordult meg a versenyeken. Széchenyi tapasztalatait a Lovakrul című könyvében 1828-ban osztotta meg. A lótenyésztés hatalmas lendületet kapott, és vidéki városokban is egymás után rendezték a versenyeket. A győzteseket pedig egyre díszesebb és értékesebb serlegekkel és pénzjutalommal díjazták.