1974-ben, az apartheid rendszer idején a kisebbségi búr származású lakosság által vezetett kormány törvényileg kötelezte az összes iskolát, hogy az oktatás nyelve az angol mellett egyenlő mértékben legyen az általuk beszélt afrikaans is. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a lakosság 80%-át adó különböző afrikai népek nem tanulhattak anyanyelvükön, erőszakkal kényszerítették őket, hogy a kisebbségben lévő búrok nyelvén tanuljanak. A diákok 1976. június 16-án a rendelet ellen Johannesburg egyik feketék által lakott negyedében, Sowetóban, fellázadtak. A rendőrség aránytalan brutalitással verte le a diákok lázadását, hivatalosan 176-an veszítették életüket a rendőri túlkapások miatt. A sowetói lázadás végül nagy szerepet játszott az apartheid rendszer későbbi összeomlásában.
Ma is oda kell figyelnünk az afrikai gyermekekre!
– Az egészségügyi ellátás hiányossága minden képzeletet felülmúl. Milliók jutnak árvaságra, válnak kiszolgáltatottá. Elhurcolják őket gyerekkatonának, vagy prostitúcióra kényszerítik. Az ugandai polgárháború áldozata több tízezer gyermek, akiket két évtized alatt raboltak el milicisták. Kiképezték és harcra fogták őket.
– A legtöbb afrikai országban a népesség több mint fele 15 év alatti.
Azoknak az afrikai nőknek a gyermekei, akik legalább öt évig jártak iskolába, 40%-kal nagyobb eséllyel élik meg a felnőttkort. Minél több időt tölt egy gyermek az iskolában, annál inkább javulnak életkilátásai. Ha ezek az iskolai évek a minőségi oktatás, étkezés és a testi-lelki jóllét jegyében telnek, drasztikusan nő annak is az esélye, hogy ezekből a diákokból önálló, önfenntartó és sikeres felnőttek lesznek.