A Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár Magyarország legrégebbi gyűjteménye. A Világörökség címet birtokló Főapátság, benne a Főapátsági Könyvtár az egyetemes és nemzeti kulturális örökség része. Egy Szent László-kori oklevél tanúsága szerint a 11. század végén Pannonhalmán már 80 kötetet tartottak nyilván. Mivel a középkori kódexek többségében nem egy, hanem több művet másoltak egybe, a 80 kötet mintegy 250 művet tartalmazhatott. 1786-ban a bencés rend feloszlatásakor már több mint 4000 kötetet számlált a gyűjtemény. 1802-ben, a rend visszaállításakor a könyvek közül csupán 757 kötetet és 27 kéziratot szállítottak vissza a monostor könyvtárába, A könyvtár épületének hosszanti részét az 1820-as években Engel Ferenc tervezte és építette. Ezt követően Packh Jánost bízták meg az épület bővítésével. Az ő munkája az ovális teremrész. Az épület belső díszítésére egy bécsi mestert, Josef Kliebert kérték fel. Az ovális terem mennyezetének négy oldalán a négy középkori egyetemi fakultás jelképe látható (hit-, jog-, orvos- és bölcselettudomány). A hosszanti terem központi freskója Pallas Athéné alakját ábrázolja. A két rövid oldalon ókori bölcsek, filozófusok, tudósok alakjai, míg a hosszanti oldalakon a magyar kultúrtörténet kiemelkedő alakjainak portréi láthatók. Ma már körülbelül 400.000 kötetet őriznek a könyvtárban, melyek minden tudományágat képviselnek, hiszen tanítórendről van szó.