A globálisan megtermelt élelmiszer 1/3-a a kukában végzi, ez évente 1,3 milliárd tonna kidobott élelmiszert jelent. Magyarországon háztartási hulladékaink negyede étel. Ezek a környezet és gazdaság szempontjából is döbbenetes adatok a világon mindenhol fontos kezdeményezéseket hívott életre. A fejlődő országokban az infrastruktúra hiányosságai, a fejlettebb területeken pedig a háztartások pazarlása jelent nagyobb gondot. „Mégis mit tehetnék én, túl kicsi vagyok”, mint más környezetvédelmi kérdésre. Magyarországon 2020-ban fejenként nagyjából már évi 60 kg ételt dobtunk ki. Ha ezt legalább a felére csökkentenénk, akkor akár több tízezer forint maradna másra a pénztárcánkban, és részesei lehetnénk egy közös ügynek, a felmelegedés lassításának. Leggyakrabban a pékáru, a főtt étel, a zöldség és gyümölcs, a húsfélék és felvágottak, a tej és tejtermékek, valamint a gyümölcslevek kerülnek a kukába vagy a lefolyóba a hazai háztartásokban. A magyar családok 42%-a rendszeresen dob ki élelmiszert; közülük 82% azért mert megromlott, 10% a lejárt szavatossági idő miatt, 8% pedig csak azért, mert megmaradt. Csak Európában mintegy 29 millió tonna tejipari terméket, azaz a teljes termelés 20%-át pazaroljuk így el. Kézenfekvő, hogy a világszerte kidobott élelmiszer mennyiségét kellene csökkenteni, legalább a felére. A legjobb megoldás persze az lenne, ha a kidobott mennyiséget nem kellene megtermelni. Ezt csak úgy érhetjük el, ha kezdjük éheztetni a kukát. Egyszerűen csökkenthetjük a pazarlást és sokat megtakaríthatunk, ha nem engedünk a csábító túlkínálatnak, ezért boltba indulás előtt bevásárlólistát készítünk, figyelünk a háztartásba kerülő élelmiszerek szavatosságára, rendszeresen ellenőrizzük hűtőnk tartalmát, időben elfogyasztjuk a közelgő lejáratú termékeket, valamint hasznosítjuk a maradékokat is, és menzán, étteremben is csak annyit rendelünk, hogy evés után semmi ne maradjon a tányérunkon.