Charles Darwin: Egy természettudós utazása a Föld körül
1831. december 27-én indult Föld körüli útjára a Beagle nevű brit vitorláshajó, fedélzetén Charles Darwinnal. A jegyzetek és a gyűjtött anyag feldolgozása után, 1839-ben jelent meg a Napló, mely a tudományok történetének egyik legnagyobb hatású útleírásává vált. A könyv lapjain geológiai, botanikai, zoológiai, néprajzi, meteorológiai, politikai megfigyelések sorakoznak.
Augustinus Aurelius: Szent Ágoston vallomásai
Szent Ágoston a kereszténység egyik legnagyobb gondolkodója volt. A keresztény vallás már az ókorban elterjedt, a középkorban pedig óriási történelemformáló szerepet töltött be, új világnézetet hozott. Az ókeresztény irodalom kiemelkedő alakja volt Szent Ágoston és a korszak legnagyobb latin írója. A katolikus egyház szentje és tanítója. Hatalmas irodalmi tevékenységet fejtett ki, haláláig több mint 100 művet írt. A Vallomások című mű a mai olvasó számára legnagyobb hatású, ma a leginkább szépirodalminak tekintett ágostoni mű. Keletkezésekor már több mint tíz év eltelt a szerző megtérése óta. A művel egy új típusú személyiség jelent meg: a vívódó, önmaga lelki rezdüléseire figyelő önelemző egyén.
Honoré de Balzac: A homályos ügy
Balzac A homályos ügy című műve a Jelenetek a politikai életből című ciklus egyik tagja. Témája a napóleoni háborúk zavaros idejében játszódik, s leképezése a nagypolitikának.
„Az 1803. év ősze a legszebbek egyike volt századunknak abban az első korszakában, amelyet a császárság korának nevezünk. Októberben esőzések üdítettek fel a mezőket és a fák zöldek és lombosak voltak még november közepén is. A nép valami rejtek kapcsolatot kezdett felismerni az ég és Bonaparte között, aki akkor nyerte el az életfogytiglani konzuli méltóságot és nimbuszát részben ennek a vélt kapcsolatnak köszönhette. Különös, hogy aznap, midőn 1812-ben a nap elrejtette előle ábrázatát, szerencséje is letűnt. Az említett év novemberének 15. napján, esti négy óra tájt a nap mintegy vörös port hintett egy főúri park utja mentén négyesével hosszan sorakozó szilfák évszázados koronáira és felragyogtatta a homokot és gyepágyakat azoknak az óriási köröndöknek egyikén, amelyekkel olyan vidékeken találkozunk, ahol a föld egykor nem volt oly drága, hogy ne lehessen az ékesség kedvéért feláldozni. A levegő oly tiszta volt, a hőmérséklet oly enyhe, hogy az emberek künn tartózkodhattak a szabadban, akárcsak nyáron.„
