Sokan ismerik Lajkát, az űrrepülés történetének első kutyáját: nemcsak hogy ő volt az első állat az űrben, de ő volt az első Föld körül keringő állat is. Az ötvenes években a tudósok nem sokat tudtak arról, milyen hatással van az élő szervezetre az űrrepülés Az űrkorszak kezdetén a tudósok számára kérdéses volt, hogy az ember egyáltalán életben maradhat-e a földi légkör elhagyása után, illetve arról sem állt rendelkezésre információ, hogy a kozmoszban a súlytalanság milyen hatással lehet az emberi szervezetre. A kutatásokhoz a kezdetektől állatokat vettek igénybe, hogy a kísérleteket elemezve a későbbiekben embereket küldjenek a világűrbe. Az első próbálkozások űrugrások voltak, amelynek során az űreszköz feljutott a felső légkörbe, de nem érte el a Föld körüli pályára álláshoz szükséges első kozmikus sebességet. Az első űrugró élőlények muslicák voltak, amelyeket 1947-ben az amerikaiak lőttek fel egy német V–2 rakéta segítségével, egy évvel később az Albert névre hallgató első űrmajom kelt útra egy V–2-es rakétával. Ezt 1949 decemberéig még három V–2-es szuborbitális repülés követte majmok részvételével, ez volt az úgynevezett Albert-program, amelynek során műszaki hibák miatt egyik állat sem maradt életben. Az Albert-programmal egy időben az amerikaiak egerekkel is kísérleteztek, több-kevesebb sikerrel. Az 1950-es évek elején a szovjetek is elindították az állatkísérleteket, amelyekhez kezdetben rágcsálókat használtak fel, 1951-től kísérleti alanyaik a kutyák lettek. Közülük is a leghíresebb Lajka, aki 1957. november 3-án a Szputnyik–2 fedélzetén indult a kozmoszba, és az első Föld körül keringő állatként írta be nevét az űrkutatás történetébe. Ezért kitalálták Lajka kutya küldetését, hogy kiderüljön, túlélhető-e a földi légkör elhagyása. A tudósok egy része akkor úgy hitte, hogy az emberi szervezet nem élheti túl már a startot sem, de ha ez még sikerül is, az űrben uralkodó körülmények biztos megölik. Lajka kóbor kutya volt, a moszkvai utcákról fogták be. Eredetileg Kudrjavkának (Bodrinak) hívták, csak később kapta másik, magyarul Ugatóst jelentő nevét. A szukát két másik kutyával együtt képezték ki, aztán végül őt választották, hogy 1957. november 3-án a Szputnyik–2 fedélzetén kilőjék az űrbe. Lajka pár órával a start után elpusztult túlmelegedésben, valószínűleg azért, mert az egyik modul (R–7) nem tudott leválni a hasznos tehertől. A halál valódi okát egészen 2002-ig titokban tartották az illetékesek, és akkor sem verték nagydobra. Helyette évtizedekig az volt a hivatalos verzió, hogy a kutya a fellövés után hat nappal halt meg, amikor kifogyott az oxigénből. A kísérlet viszont bemutatta, hogy az emberek is képesek lehetnek túlélni az indítást, ami hatalmas lökést adott a NASA űrprogramjának is, hiszen úgy érezték, nagyon lemaradtak az űrversenyben. 2008 áprilisában az oroszok szobrot állítottal Lajkának a moszkvai bázison, ahol felkészítették a végzetes utazásra fél évszázaddal korábban.