Tizennégy éves koráig papnak készült, ekkor határozott úgy, hogy nem az egyház, hanem inkább Thália papja lesz. Az ötlet szülei részéről a lehető legteljesebb elutasításra talált, olyannyira, hogy előttük többé szóba sem hozta a témát, sőt érettségi után a kedvükért beiratkozott Budapesten a jogi karra. Csak két szemesztert bírt ki az intézményben, aztán jelentkezett a Színiakadémiára, ahová nyomban felvették. Diploma után először Sátoraljaújhelyre, majd Szombathelyre szerződött. 1948-ban lett a Madách Színház tagja, e társulathoz korai haláláig hű maradt. Kortalan színész volt, huszonévesen öregember-szerepek sokaságát játszotta el nagy sikerrel. Drámai hősként, vérbő komikusként, karakterszínészként, táncos-komikusként egyaránt emlékezeteset alakított, legendás sokoldalúságával képes volt újra és újra meglepni a publikumot. Nemcsak kollégái és a közönség, hanem a kritikusok is imádták. Híres volt a gyűjtőszenvedélyéről: háza múzeumhoz volt hasonló, kertje tele volt régi kőedényekkel, oszloptöredékekkel. Kossuth-díjjal ismerték el, illetve érdemes művészi, és kiváló művészi címmel is kitüntették. Mindössze ötven évet élt, szívroham okozta a halálát.