150 évvel ezelőtt, 1873. november 17-i díszközgyűléssel ért véget az 54 ezer lakosú Buda és a 200 ezer lakosú Pest szabad királyi városok, valamint a 16 ezer lakosú Óbuda és a Margitsziget egyesítése, és megkezdte működését a Fővárosi Tanács. A két város egyesítését először Széchenyi István vetette fel az 1830-as években, ő javasolta a Budapest nevet is. Jelentése: a pest szó ujgur nyelven síkságot jelent. Ha megnézzük Budapestnek a térképét, akkor láthatjuk, hogy középen ott a Duna, majd egyik oldalán Buda, ami az egész világon megvilágosult szentet jelent, vagyis a szent hegyeink, vele szemben pedig Pest, a síkság... Ebben az időben került a város fejlesztését irányító Fővárosi Közmunkák Tanácsának élére báró Podmaniczky Frigyes. Vezetése alatt a tanács olyan programot hozott létre, amely felölelte a Duna budapesti szakaszának szabályozását, rakpartok, közraktárak, hidak, bulvárok, egy központi pályaudvar és egy vasúti híd építését, valamint a főbb útvonalak szabályozását. A városrendezésre 1870-ben írtak ki pályázatot, amit Lechner Lajos építész nyert meg. 1871-ben elkezdték építeni az Andrássy utat. Elkészült a második Duna-híd, a Margit híd is. A kiegyezés után indult meg a tömegközlekedés kiépítése is. A Kálvin tér és Újpest, valamint a Lánchíd és Óbuda között sínen közlekedő kocsik szállították az utasokat. 1887-ben pedig forgalomba állították a mai villamos ősét a Nagykörúton. 1870-ben megindult a Várhegyre a Sikló, négy évvel később pedig a Szabadság-hegyre a Fogaskerekű. Az 1880-as évek második felében kiépült a szentendrei HÉV. 1874-ben nyílt meg a Központi Távírda, Felépült a Budapesti Hírlap újságpalotája, ami egy épületben egyesítette a szerkesztőséget, a kiadót és a nyomdát. Sorra nyíltak a kávéházak és mulatók: a New York kávéház, a Centrál, a Japán Kávéház, vagy a Somossy Orfeum, 1884-ben pedig elkészült az Ybl Miklós tervezte Operaház is. A korszak csúcspontja a millennium éve, 1896 volt. Ebből az alkalomból országos kiállítást rendeztek. Erre az alkalomra kiépült a kontinens első földalatti vasútja, a Kisföldalatti is. A lipótvárosi Duna-parton ekkor már olyan előrehaladott állapotban volt az Országház építése, hogy ünnepi ülését már az új kupolacsarnokban tarthatta meg a Tisztelt Ház. Az épület felavatására 1902-ben került sor. A város belterülete ekkor már egészen a mai Szent István körútig terjedt, ott épült fel a pesti polgárság színháza, a Vígszínház. A körút másik végéhez közel pedig elkészült az Iparművészeti Múzeum szecessziós épülete. A város régi iparos és munkás lakosságának addigi nyelve főleg a német volt, a német ajkú lakóinak zöme szinte egy nemzedék alatt váltott nyelvet. A kerületek neve és az utcanevek is magyarrá váltak. A századfordulóra több mint 700 000 lakosú világvárossá fejlődött Budapest.