1861-ben Párizsba ment festészetet tanulni, de próbálkozása kudarcba fulladt. Később a svájci akadémiára jelentkezett, és közeli barátságba került Pissaróval, Monet-vel, Renoirral, Sisley-vel. Az impresszionistákhoz tartozott, de nem értett teljesen egyet velük. Az apró festékfoltok alkalmazása, a suhanó benyomások és fényhatások érzékeltetésére számára nem volt elég világos módszer. Maradandó és összefogott művészetet akart teremteni. Ötvözni szerette volna a klasszikus hagyományt a kortársi realizmussal. 1870. után Pissarro hatására képei világosabbak, fegyelmezettebbek lettek. Témát vált és ettől kezdve igyekszik létrehozni a klasszicizmus nagy léptékű, határozott formáinak és modern szín- és modellkísérleteinek a kombinációját. Festményein a tárgyak egyre inkább geometriai alakzatokká válnak, s a téma egyre jelentéktelenebb lesz. Késői éveiben csendéleteket, figurális festményeket és tájképeket festett. Festés közben eltorzította a hagyományos perspektívát és a formákat, ekképpen teremtve harmóniát, stabilitást. Az első személyes tárlatát csak 56 éves korában rendezte meg Ambroise Vollard műkereskedő, miután megvásárolta közel kétszáz festményét. Bár a közönség köreiben továbbra sem aratott sikert, a művészvilág megbecsülését kivívta magának, és képei végül meghódították a világot.
Cézanne azt vallotta, hogy a világ az övé, és úgy fordítja le a maga nyelvére, ahogyan akarja – ez a művész igazi szabadsága.

A híres festőművész életéről és művészetéről szóló könyveket megtalálják az oroszlányi Kölcsey Ferenc Művelődési Központ és Könyvtár gyűjteményében.