és mint emberre is a sokszínűség jellemző. Festményein változatos anyaghasználat köszön vissza, amiben az olaj, akvarell, selyem használattal találkozhat minden érdeklődő, de akár hűtőmágnesként is az otthonunkban láthatjuk egy-egy festményéről készült kicsinyített másolatát. Ezenkívül a fotózás, mint képalkotás is kedves időtöltés számára, ahogy a virágok, fák, a természet iránti szeretete, ami az alkotásain keresztül közvetít. Lendületes ecsetkezelés, színek sokasága, tájak, épületek, utcarészletek, virágok leginkább a főszereplői a képeinek.
Zsombolyai Mária 1947-ben született Nagyecseden, hétéves volt, amikor Oroszlányba költözött a családjuk, s azon szerencsések közé tartozott, akiknek az általános iskolában Závory Zoltán lehetett a rajztanára, ő ugyanis vallotta: a művészethez fontos lehet az iskola, de sokkal fontosabb az élet ismerete, az elmélyült gondolkodás, a tehetség, az érzelemvilág…
Az első soproni kiállítása 1992-ben volt, azt követően lett tagja egyedüli nem soproniként a Soproni Képzőművészeti Társaságnak, a kölcsönös méltányolás és büszkeség jegyében. Akkor Fejér Zoltán festőművész így jellemezte: "Zsombolyai Mária minden részletélményt magában hordoz. Ezért képes arra, hogy télen is valószerű érzetekkel fesse meg a dunántúli táj nyarát, és fordítva, nyáron a telét. A táj tartozékai közül a napot is mozgatja, a fasorokat pedig évszakos színátalakulásokban mutatja be… emberi és művészi átlényegülése a szereteten keresztül valósul meg…" Részlet egy 1996-os, Zsombolyai Máriával készült beszélgetésből: "A festés adomány nekem. Ezt nem is tudom eléggé meghálálni. Sokszor leülök a kép elé és megkérdezem magamat: ezt te festetted? Valaki a segítségemre van. Igaz oroszlányi otthonomban magányos vagyok, és úgy látszik, az ecsetet én fogom, de valami belűről jövő irányít."