Édesapja József Áron (1871–1937), görögkeleti vallású szappanfőző munkás, édesanyja Pőcze Borbála (1875–1919), mosónő. Hároméves korában az apja elhagyta a családot. Édesanyja csak nagy nehézségek árán tudta gyermekeit eltartania. Ezért úgy döntött, hogy 1910 februárjában két legkisebb gyermekét, Attilát és Etelkát, a Gyermekvédő Liga gondjaira bízza. A gyerekek 1910. márciusában Öcsödre kerültek nevelőszülőkhöz, Gombai Ferenc parasztgazdához. A gyermekek a házi- és házkörüli munkákban segítettek, cserébe teljes ellátást kaptak. József Attila az 1911-12-es tanévben, az öcsödi református iskolában kezdte meg tanulmányait. Attila és Etel 1912. június 19-én tértek vissza Öcsödről, bár a család továbbra is szegénységben élt Budapesten. Édesanyjuk 1919-ben bekövetkezett halála után József Attilát sógora, Makai Ödön vette szárnyai alá, aki egy jó középiskolába járatta. A Színház és Társaság 1922. november 1-én két versét közölte (Távol zongora mellett, Ősapám) és néhány mondatban bemutatta szerzőjüket. Ez volt az első publikációja, melyet gyors iramban követnek az újabbak a Szegedi Híradóban és a makói újságokban. A szegedi fiatalok három számot megért Csönd című folyóiratában publikálja első prózai szövegét. A Nyugat 1923. április 16-i száma lehozza három versét. Májusban ő is ott van Szegeden, a Juhász Gyula negyedszázados költői működését ünneplők között, ajándékként A Kozmosz éneke című szonettkoszorúját (1923) nyújtja át mesterének. 1923. október 1-től a Kékmadár nevű folyóirat közgazdasági rovatvezetője lett, míg a Kékmadár meg nem szűnik az év végén. 1924-ben a szegedi egyetem magyar–francia szakára iratkozott be, de Tiszta szívvel című verse miatt összeütközésbe került professzorával, Horger Antallal, aki eltanácsolja. Ezután Bécsben hallgatott előadásokat, majd Párizsban a Sorbonne-on tanult. Közben megismerkedett az akkori német és francia költészettel, és tökéletesítette nyelvtudását. Franciaországi tanulmányai során ismerkedett meg François Villon költészetével, amely nagy hatással volt rá. Tagja lett az anarchista-kommunista szövetségnek. Bécsi és párizsi tartózkodása alatt tanulmányozta alaposabban a marxizmus klasszikusait és a munkásmozgalmat. Nézetei radikálisabbá váltak. 1927-ben tagja lett a Vági-féle legális kommunista pártnak, a hamarosan feloszlatott Magyarországi Szocialista Munkáspártnak. 1929-ben jelent meg Nincsen apám, se anyám c. kötete. A Toll c. folyóiratba cikkeket és tanulmányokat írt. Folyamatos megbízás alapján állandó pártmunkát végzett, összejöveteleket szervezett, szemináriumokat vezetett, előadásokat tartott, röplapokat és felhívásokat szövegezett, és részt vett az 1930. szept. 1-i tüntetésben. Az ősz folyamán az illegális kommunista pártnak is tagja lett. 1932-ben a párt megbízásából Valóság címmel folyóiratot indított, ezt az első szám megjelenése után tiltották be. 1934-ben megromlott kapcsolata a párttal, vitái támadtak a vezetőséggel főleg a népfrontpolitikát illetőleg. Nem zárták ki, de a szervezeti kapcsolat megszakadt közte és a vezetőség közt. 1936-ban Ignotus Pállal együtt a Szép Szó c. radikális folyóiratot szerkeszti. Az 1937. év elején találkozott Thomas Mann-nal, az erre az alkalomra írt nagyszabású üdvözlő versének felolvasását a rendőrség betiltotta. Februárban egy állást kérő kérvénye mellékleteként megírta Curriculum vitaejét (életrajzát). 1937-ben, Balatonszárszón, vonatbalesetben halt meg. József Attila nemzetközi szinten a legismertebb a modern magyar költők közül. Verseit számos nyelvre lefordították, műveit a világ számos országában tanítják irodalom órákon. 1938-ban posztumusz Baumgarten-díjjal, 1948-ban Kossuth-díjjal tüntették ki.

Munkái
A szépség koldusa (1922)
Nem én kiáltok (1925)
Nincsen apám, se anyám (1929)
Döntsd a tőkét, ne siránkozz (1931)
Külvárosi éj (1932)
Medvetánc (1934)
Nagyon fáj (1936)

források: antikvarium-konyv.com, tatito.hu, wikipedia.hu