Tisza Kata könyvének központi motívumát képezik a kötődési sémák, az örökölt és bennünk rejlő, sokszor láthatatlan, sérült, rosszul működő kapcsolati programok, amelyek véget nem érően ismétlik önmagukat újabb és újabb látszólag eltérő, de mégiscsak nagyon hasonlóan fájdalmas kontextusokban. Arra tehetünk kísérletet az irodalomterápiás szövegek segítségével, hogy tetten érjük őket, rájuk lássunk, és kimozgassuk automatikus medrükből, úgy a tudatossággal, mint az érzelmi munka erejével. Minden vázolt helyzet egy alternatíva lehet arra, hogy kezünkbe vegyük az önmagunk feletti irányítást, legyen szó akár a párkapcsolatunkban betöltött szerepünkről, akár szülői pozíciónkról, vagy egyéb társas szituációról, nőként, férfiként egyaránt. A kötet azonban nem fél megmutatni azon helyzeteket sem, amikor nem segít a terápia. Vagy nem úgy segít, ahogy az szabályos lenne. Mert mégis mi számít szabályosnak terápiás hatás kérdésében? Sőt vannak helyzetek, amikor éppen a terapeuta szorul segítségre, és szembesül szakmája korlátaival.
A szerző kitágítja a terápiás hatás terét a rendelőből a mindennapokra, hétköznapi tereinkre és kapcsolatainkra, egy-egy gyógyító találkozásra valakivel, netán éppen önmagunkkal.

A könyvet megtalálják az oroszlányi Kölcsey Ferenc Művelődési Központ és Könyvtár gyűjteményében.